Kedves Olvasók!
Szeretném elsőként kifejezni hálámat és szeretetemet Janó felé, az alábbi történetem Önökkel/veletek való megosztásával.
Már több éve ismerjük egymást és elmondhatom, hogy idáig minden problémámra gyógyír volt, amit útravalóul tőle kaptam.
Első alkalmam és egyben Janóval történő megismerkedésünk ma már nem annyira véletlenszerűnek, de azóta is adománynak érzem.
Már jó ideje fájt a lábam. Jóformán húztam magam után, amikor Érd központjában egy szabadnapomon ügyet kellett intéznem. Épp a Kuckó előtt jártam, amelynek kirakatát már addig is sokszor nézegettem, amikor a nyitott ajtón keresztül megláttam egy ott tüsténkedő ősz hajú embert. Aznap épp kellő bátorság volt bennem ahhoz, hogy az addigi kirakatnézegetésből végre időpont egyeztetésre kerüljön sor egy masszázsra. Szerencsémre egy fél órás ügyintézés után fogadott a határozott, ám mégis kedvességet sugárzó Szunyogh János. Némi útbaigazítást követően a testkezelés következett. A lazító és nyugtató fogások, amelyektől mind a testem mind a lelkem ellazult, megpihent. De a legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor felkeltem a masszázságyról, felöltöztem, majd sétálgatni kezdtem az előtérben. Nem akartam hinni az érzéseimnek. Nem fájt a lábam, nem sántikáltam, mint előtte. Egy kezeléstől. Ujjongva felkiáltottam „Janó” tökéletesen működik a lábam! Ottlétem ideje alatt kérte, hogy szólítsam Janónak.
Ezt követően még sok alkalommal vettem igénybe én is, majd később férjem is egyfelől Janó – és a Kuckóban más szakember – által nyújtott masszázst. Egy ideig jártunk a kezelésekre, majd amikor rendbejöttünk már nem mentünk. Azonban tavaly, év elején, nagymamám demenciája hirtelen és oly mértékben felerősödött, hogy az általam történő otthoni ápolása rendkívüli kihívás volt számomra. Állapota skizofréniás és paranoid tünetekkel járt, amelyet pszichiáteri gyógyszeres kezeléssel, és olyan aktív programokkal lehetett egy ideig karban tartani, mint a lósimogatás- és etetés, napi séta a Dunaparton, vagy a város virágos kertjeiben, közeli és távoli családtagok látogatása, családi összejövetelekbe történő bekapcsolódás messzi községekbe, oda- visszautazás, felolvasás egy általa kedvelt könyvből. Együtt történő bevásárlások, főzések, virágültetések, éttermi reggelik, ebédek, desszertezések a kedvenc cukrászdájában stb.
Szóval a minden napra kitalált kellemes programokból az általa választottal sikerült hosszabb időre kimozdítani, egy máskülönben fizikailag még jó stádiumban lévő, rendkívül szeretett családtagot, akinek szellemi és nyugalmi állapota meglehetősen változó, kiszámíthatatlan volt. Azt hiszem, senki számára nem volna könnyű történet. Mindezt munkahelyi feladataim elvégzése (igaz home officeban), és a férjemmel fenntartott másik háztartás ellátása mellett.
És egy éjszaka beütött a nálam a krach. A hullámokban rám törő félelem állandósult. Egy reggel megállíthatatlan remegéssel bújtam férjemhez, aki azt sem tudta mi tévő legyen, hogy segíthetne rajtam. Már pár hete tartó erős szorongás, nem alvás, nem evés, stb. volt mögöttem.
Húgom és férjem jártak velem nagymamám esti gyógyszerezéséhez, ami mindig a nap legkritikusabb eseménye volt. Közben eseti küzdelmeim nagyim – ezt a helyzetet jól kezelni nem tudó – szomszédasszonyával és egyik-másik lakóval sem tett jót a már kritikusra fordult állapotomnak.
Eszembe jutott, hogy Janóhoz fordulok segítségért. Mikor telefonon felhívtam és nagyjából vázoltam a történteket, rögtön adott néhány olyan tanácsot, amelyet megfogadva lassan, de érezhetően elindultam a javulás útján.
Majd egy hétre rá tudott fogadni személyesen a Kuckóban, de addig is hol férjemtől, hol tőlem érdeklődött hogylétemről.
Heti egy alkalommal jártam hozzá és a gyógyszerek nélküli – szerintem nagyon jól felépített – szellemi-lelki, tanácsadó és energiagyógyászati módszerrel sikerült kijönnöm a traumák okozta helyzetből. Megnyugtató hangulatú beszélgetéseket folytatott velem, ésszerű, kézzel fogható megoldásokat vázolt fel számomra, oly módon tette helyére bennem a dolgokat, hogy innen visszatekintve úgy érzem, egy varázslat volt. Pedig racionális gondolkodású embernek tartom magam, aki nem hisz varázslatokban, tündérmesékben, de kérem, higgyék-higgyétek el, hogy nem is az volt. Egy rendkívül jól felépített, több komponensű lelki-, szellemi vetetést kaptam – hozzáteszem számomra is megfizethető áron -, amely által ma már a majdnem elnyelő mocsárból kimászott embernek érzem magam.
Ezt a rendkívül építő jellegű módszert természetesen még nem hagyom abba, mert van még min dolgozni magamban, de úgy hiszem, elmondhatom, hogy a legnagyobb veszélyen túl vagyok.
Hálás köszönettel tartozom Janónak, férjemnek, a családomnak, a barátaimnak, akik mellettem álltak a bajban és segítettek végigmenni a kivezető úton. A velem való törődésüknek betudható, hogy ma ezeket a gondolatokat képes vagyok megosztani Önökkel, veletek.
Még egy nagyon fontos dolog! Hogy mindez ilyen gyorsan és ilyen hatékonyan tudjon működni, ahhoz részünkről is teljes és aktív közreműködés szükséges. Elengedhetetlen konzultációról konzultációra készülni, a kapott házi feladatokat fontos elvégezni. Az elhangzottakat kellő nyitottsággal kell fogadni. Ha valami nem volna érthető, vagy elkalandoztál gondolataidban, arra bátrtan visszakérdezni. Ne féljetek, mert rendkívül szépen és óvatosan fordítja felétek a tükröt Janó. Árad felétek a figyelem és segítő erő. Egy perc kételynek sem szabad felmerülnie bennetek.
Szeretettel ajánlom Janót mindenkinek, aki el kíván jutni egy olyan tanítóhoz, akinek a bölcsessége más forrásból ered.
Andrea